Category Archives: Archív

Kirakatban az utca. Utcát a kirakatba. Utcát kirakva nézőt berakva a kirakatba nézi önmagát a kirakott, hozzárakott valóságot, kirakva a valóságos helyére, az utcára.

Résztvevők: A TÁP Akciócsoport tagjai
Helyszín: Gárdonyi tér

A TÁP Színház és a Szatyor Bár közösen megalkotott éjjeli színházsorozata bár tematikailag szorosan kapcsolódik a kávéházi kultúrához, formailag kísérletet tesz arra, hogy szembeszálljon az aktuális trendekkel és lebontsa a színházi konvenciókat. Már maga a Szatyor Bár tere is erre a kísérletezésre hivatott, többszintes kialakítása remek lehetőséget biztosít az újszerű formáknak, így az éjjeli színház produkciói egyszerre kapcsolódnak a részvételi színház és az improvizációs színház hagyományaihoz, amelyek legfontosabb törekvése a történetmesélésen túl a szorongás feloldása, a felszabadult, ihletett játék megteremtése.

Miután Ervin, a jómódú budai fiatalember életét veszti egy jávorszarvas-balesetben, hátrahagyott jóbarátai elhatározzák, hogy ápolni fogják az emlékét. Akkor is, ha Ervin ezt nem akarná. Akkor is, ha Ervin talán mégsem halt meg. Akkor is, ha meg kell ölniük. Nyereségvágyból elkövetett zenés igaztalanság a meghamisított 2000-es évek Budapestjéről, a rádiótelefonok hőskorából, amikor még nagy szám volt a Westend vízköpő szökőkútja, az aerobic és a hazudozás. Amikor még divat volt a testvéri szeretet, az aids, a szakrális színház meg a butaság. Amikor még érdemes volt valaki másnak képzelni magad, mint ami vagy. Amikor még rossz szemmel nézték, ha valaki szívesebben él egy gleccserhasadékban, mint a legjobb barátai között.

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Staféta, Füge Produkció, NKA, Táp Színház, Jurányi Ház
Bemutató: 2021. december 14.

Rendező: Nagy Lili, Vajdai Vilmos
Bemutató: 2021. február 26. Jurányi Ház, Kamaraterem

Felnőttem a Nyugatban. Minden gyümölcs nekem ért a fán. Elértem a Napot. Aztán félni kellett. Onnantól kellett félni, hogy apám kollégájához bedobták a behívót. Nem tudtam,mit kell ilyenkor csinálni. Kit kéne gyűlölni. Próbáltam kicsi maradni és sovány. Aztán mi is szegények lettünk. Én azt hittem, egy háborúnak lehet jó célja is.
Amikor megszülettem március volt,
és apám ugrálva ment végig
a rügyező utcán.
Kiabált, az utcára kiabálta
az összes szomszédot.
Éjjel úgy vitték haza a mamához
a férfiak, a karjukban, a hátukon,
mert ájulásig mulatott.
Apám mindig azt mesélte,
addig verte öklével az asztalt
a zenészek mellett, míg az össze nem tört.
A trombitás félmeztelenre vetkőzött,
pedig március volt,
kint a hidegben csattogtak rügyek.
Apám mulatott,
apám boldog volt,
mert fia született.

Támogatók: TÁP Színház, SZFE
Korpodukciós partner: Trafó

A darab főszereplője Albert (ez a vezetékneve), 12 éves kislány. A történet egy általános iskolában játszódik, 1996­ ban, Magyarországon. Ha nem 1996­ban, Magyarországon játszódna történetünk, Albertre azt mondhatnánk: “autisztikus”. De legalábbis azt, hogy “tanulási zavaros”. Azonban 1996­ban a magyar oktatási rendszerben ezek még nem létező kifejezések. Ez idő tájt (ahogy most újra), egy általános iskolás diák két dolog lehet: jó tanuló vagy rossz tanuló. Okos vagy buta. Ezért aztán Albert alapos fejtörést okoz az intézménynek.

Valami baj van vele, az világos.

Matematikából tökéletesen használhatatlan. Olyannyira, hogy Végh tanárnőben, a matektanárában fölmerül, hogy Albert talán súlyosan szellemi fogyatékos. Angolból azonban: jó. Nagyon jó. Kicsit talán túl jó, és kicsit talán taszító mértékben lelkes is. Valamint angoltanárának, Balogh tanár úrnak egyre inkább nehezére esik figyelmen kívül hagyni a kislány iránta érzett, szinte zaklatásba csapó szerelmét és rajongását.

Órát tartani mindkét esetben nehéz a jelenlétében. Így látja Albertet a külvilág. De hogy látja Albert a külvilágot? Valamilyen szempontból nagyon pontosan. Például helyesen érzi, hogy Balogh tanár úr bár mindent megtesz, hogy a lehető legközömbösebb maradjon a kislány iránt, titokban, a szíve mélyén mégsem az. Azt azonban tökéletesen helytelenül méri fel Albert, hogy ez társadalmilag, etikailag, morálisan mit jelent.

Albert képzeletében az ő feje egy irányítótorony, melyben két űrlény lakik. Jobb, és Bal. Jobb haragos, szigorú, szikár jellem. Bal kedves, megértő, de lomha, hebehurgya, lassú a felfogása.  Az “A” című darabban minden a kettősségre épül. Ahogyan az emberi agy két féltekére oszlik, úgy oszlik ketté Albert világa valóságra és képzeletre, Jobbra és Balra, angolra és matekra, zseniálisra és fogyatékosra, Végh tanárnőre és Balogh tanárúrra, rettegésre és szerelemre. 

A darab egy kislány története, aki igyekszik túlélni egy világban, amely nem rá van tervezve. Aki keresi a jót, és a szeretetet, mégis egymaga marad egy kétfelé hasadt világ közepén.

<div class=”szinlap”>
Játsszák:

Kurta Niké
Domokos Zsolt
Rainer-Micsinyei Nóra
Váradi Gábor
Rohonyi Barnabás

Alkotók:
rendező: Laboda Kornél
társrendező: Dékány Barnabás
rendezőasszisztens: Fenyvesi Bálint
dramaturg: Faragó Zsuzsa
zene: Preiszner Miklós
díszlettervező: Bredán Máté
jelmeztervező: Ottlik Jikka
</div>

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.

Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Staféta, Füge Produkció, Emberi Erőforrások Minisztériuma

Bemutató: 2021. november 26.

– avagy Penelopé Odüsszeiája –

„Zavarba ejtő időkben élünk. Egyre gyanúsabbak számomra azok az emberek, akik bizonyosak a dolgokat illetően. Honnan veszik ezt a bizonyosságot? Mit fednek el vele? Én bizonytalan vagyok. Úgy érzem, hogy egyetlen dolgot tehetek. Kérdéseket teszek fel”. (Moira Buffini)

Kérdéseket teszünk fel, és a kérdéseken keresztül mesélünk. Miért? Hogy leváljunk a saját történeteinkről, hiszen ha nem osztjuk meg őket, kevesebb az esély, hogy túllépjünk rajtuk. Az elmesélt történetek emlékeztetnek és tudatosítanak, láthatóvá tesznek és érzékenyítenek. Ha pedig egy adott történet kapcsán megtaláljuk a legmegfelelőbb kérdést, az jó eséllyel magában rejti a választ is

Női sorsokat idézünk, de a történetek nem korlátozódnak csak az egyik nemre. Az identitáskeresés, a sztereotípiák, a nemi szerepek, a hagyományok, az alkalmazkodás kényszere, a generációs konfliktusok, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés ismerős lehet bárkinek.

Az előadás anyaga Szalay Álmos Sokadik pillangó című darabjának ötlete nyomán alakult ki, szövetét az amerikai Blackburn-díjat elnyert női drámaírókkal készült interjúk alkotják.

S hogy honnan a pillangó effektus? Nem volt előre látható, utólag derült ki.

Az előadás a TÁP Színház és a Kugler Art Szalon közös produkciója. Együttműködő partner: CAFe Budapest.

Idézett szerzők: Rukhsana Ahmad, Anna Margit, Lundy Bancroft, Gurpreet Kaur Bhatti, Moira Buffini, Pearl Cleage, Lin Coglan, Fatima Dike, R. D. Laing, Makai Viktória, Heiner Müller, Marsha Norman, Sharman Macdonald, Emily Mann, Renner Erika, Diana Son, Dael Orlandersmith, Cindy Sherman, Meryl Streep, Kathrine Virginia Switzer, Tóth Krisztina, Maxie Wander, Cheryl L. West, Loretta Young

Külön köszönet: Szalay Álmos, Enyingi Sára Borbála, The Susan Smith Blackburn Prize

Támogatók: NKA, EMMI

Monodráma

Az előadást egy 1954-ben angolul megjelent könyv, Anonyma Egy nő Berlinben című történelmi monográfiája ihleti. Törőcsik Franciska főszereplésével egy ma is háborús sebeket viselő helyszínbe helyezett budapesti előadásban keressük a választ egy kegyetlen történelmi pillanatban feltett kérdésekre – mi történik a morállal háborúban, hogyan válik a női test háborús eszközzé, hogyan válnak a hétköznapok építőkövei a közös emlékezet részévé, mi a nő szerepe a történelemben, társadalomban, hogyan ítéltetnek meg az áldozatok utólag, s mivel kell szembenéznie egy nőnek, amikor beköszönt a béke?
Mindezeken túl pedig arra, hogyan él velünk a jelenben a történelem, vajon hogyan tudunk szembenézni évtizedekre eltemetett fájdalmainkkal, hogyan hatnak a jelen generációira a múlt begyógyítatlan sebei?

A nemi erőszak megítélése, az áldozathibáztatás nemcsak háborús közegben él, hanem a minket körülvevő, hétköznapi valóságban is. Egy nő történetén keresztül szeretnénk a nézőket a trauma belső és külső helyszíneire kísérni. Az előadásban egyetlen fiatal és tehetséges színésznő vezeti a nézőket egy szűkre szabott térben, átélhetővé téve a traumával sújtott hétköznapokat.

Ez az európai nők millióit érintő téma a 2000-es évekig tabutéma maradt, rengeteg áldozatot és családjaikat elnémítva. A könyv ihletésére összeállított monodrámában a nézők a narrátor által elmesélt eseményeket az erkölcsi tisztaságtól a teljes értékvesztettségig követik, a háborús hétköznapok pragmatikus, egyre állatiasadó közegébe helyezve. Meddig ember az ember?

Európában mindeddig nem készült színpadi mű a regény alapján.

Bemutató: 2019. április 26. – Táp terem

Támogató:

Az előadás az Anonyma: Egy nő Berlinben Naplójegyzetek 1945. április 20-tól június 22-ig című naplóregény alapján készült a Felix Bloch Erben Verlag Berlin engedélyével az Aufbau Verlag GmbH & Co. KG, Berlinnel közösen.
A könyv 2003-ban jelent meg mint az Anderen Bibliothek Verlag (Eichborn) 221-es számú kötete. 2011 óta Verlag AB – Die Andere Bibliothek, Berlin gondozásában.

>> jegyvásárlás

következő előadások