Category Archives: Előadások

PLAYBACK REMIX ACTION

„Ma bort iszom, holnap nem lesz.”

Mihály elszökik felesége elől olaszországi nászútjukon, pedig már csaknem elhitte magáról, hogy rendes, megbízható és komoly férfi. De elég egyetlen röpke találkozás egy kamaszkori baráttal, és a hosszú éveken át nagy igyekezettel felépített polgári én azonnal darabokra hullik. Az elnyomni vágyott kamaszkor kísértetei felszínre törnek, és arra kényszerítik Mihályt, hogy végre szembenézzen a titokzatos Ulpius-házban eltöltött idő árnyaival. Mihály menekülése egyszersmind kutatás is, saját életének, vagy talán még inkább saját halálának keresése.

Az Utas és holdvilág idén 80 éves, és pofátlanul, kortársakat megszégyenítően friss és fiatalos. A TÁP Színház különleges vizualitású playback-előadással tiszteleg Szerb Antal kultregénye előtt. A nagyjából öt óra hosszúságú előadás kétségtelenül rendhagyó és merész kísérlet a regény világának megidézésére, lemaradni róla igazi lúzerség.

Az előadás formai előképe a TÁP Színház 2007-es Keresők című előadása, amely nagy közönség- és szakmai sikerrel futott. A Keresők sajátosságát az adta, hogy az előadás során a rendező korábban felvett rádiójátéka hangzott el, a színpadi történések szereplői a hangjáték dialógusaira tátogtak rá, mindezt pedig változatos, az élményt mélyítő vizuális hatások kísérték.
Molnár Gál Péter szerint a Keresők „akusztikus-vizuális tombolás. Fülbéli-szembéli orgia. Matrix a színpadon. Op-art, pop-art, dadaizmus, széthullásizmus, kollázs, pátosz és paródia faltól falig. Digitalizált valóság. Őrült látvány, eszelős hallvány célszerűen működtetve. (…) A színrevitel bőségben alkalmazza a társművészeteket: animációs filmtől ál-dokumentumig, bábszínházat, varietét, az orfeum és a kabaré alkalmazta nézőtéri műbalhét, filmszkeccsben az előre-hátratekert videó-vetítést, megtoldva a mozgó háttér előtti élő színész előre, s visszamozdulásaival, a hangmélység-magasság ide-odaváltozásával.”

Az Utas és holdvilág c. előadás a rendező 2002-es rádiójátékát veszi alapul, amelyet Turay Tamás felkérésére és közreműködésével készített Szerb Antal klasszikus regényéből. A rádiójáték szakított az egymást váltó párbeszédek és zenei bejátszások jelentette klasszikus formával: a rendező az egész dialógustest mellé atmoszférateremtő, a történet egyes fedettebb rétegeit kiemelő, a dialógusokat kiegészítő hangeffekt-konstrukciókat kevert. A rádiójátékra playbackelő színészek számára az előadás próbafolyamata komoly színészi tréninggel ér fel, egy másik színész hangjának testet adni olyan feladat, mellyel más helyzetben nem találkoznak. Az élő színész és a rögzített hangzó szöveg találkozása automatikusan veti fel az eseményeknek való kiszolgáltatottság témáját, erősíti a szereplők végzetszerű sodródásának érzetét. Színész és hang, hangzó szöveg és zeneileg kiemelt tudattalan tartalmak egymástól való elidegenítésével, egymással való viszonyba állításával vagy éppen összekomponálásával, valamint egy változatos, expresszív vizuális világgal az Utas és holdvilág egy sokrétű és sokrétegű egész estés előadássá válhat.

Producer: Táp Alapítvány
Koprodukciós partner: Trafó KMH
Kommunikációs tanácsadó: Carbon Group Communication Kft. – Gosztonyi Csaba
Támogatók: NKA, Delta Informatika Zrt., Somogyi Endre
Köszönet a Katona József Színháznak
Külön köszönet Fábián Noéminek

Bemutató: 2017. szeptember 14.

következő előadások

Az Alvószínházban a nézők a modern technika (majdnem) teljes mellőzésével és a színészek irányításával barangolhatnak képzeletük legkülönbözőbb tájain – nem ülve, nem állva, hanem szigorúan fekve. Az előadás végeztével (valójában közben is) bárki bátran elalhat, vagy csendben távozhat – esetleg mindkettőt egyszerre.

következő előadások

>> a STAFÉTA bemutatja
>> 2017. OKTÓBER 27.

Zsolt, főszereplőnk, huszonöt éves. „Lázadni túl öreg, belenyugodni fiatal”, ahogy a Szabó Benedek és a Galaxisok zenekar nyilatkozik így erről az életkorról, sommásan, frappánsan. Sokunknak az elveszettség időszaka ez: még nem vagyunk egészen felnőttek, habár már pislákol bennünk valamiféle felelősségtudat, mások és önmagunk iránt. Dolgozunk ugyan, van, hogy a végkimerülés határáig, de ez nem nyújt biztonságot számunkra, ezért szabálytalan időközönként ránktör a torokszorító érzés, hogy nem vagyunk a helyünkön. Jövőképünk ködös és megközelíthetetlen. Csapongunk, tévelygünk és önpusztítunk, valami változás kézzelfoghatatlan reményében. Kívül keressük a nyugalmat, miközben tudjuk, hogy amíg idebent káosz van, kinti rendben hiába reménykedünk. Mikor ez a lappangó tudás mintegy epifániaszerűen felviláglik előttünk, eldöntjük: átgondoljuk életünket és változtatunk rajta! Leszokunk a leszokandókról, felfüggesztjük a rosszat és belefogunk a jóba. Érezzük, hogy most képesek vagyunk kezünkbe venni az irányítást.
Tapasztalataim szerint ez a túláradó tetterőérzet vasárnap (értsd: minden vasárnap) jelentkezik. Vasárnap, amikor az Alkotó pihen, a múlt hét jövő hétbe fordul, és új ciklus kezdődik, amelybe már (vérmes reményeink szerint) mi is új emberként vethetjük majd magunkat. Vasárnaponként megfogadjuk, hogy nem iszunk többé, elhatározzuk, hogy kiegyenlítjük tartozásainkat, mások felé és magunk felé, jó útra térünk, és a többi.
Az előadás arra szeretne rávilágítani, hogy szépreményű, nagy terveink hogyan halványulnak el, min siklanak ki, miért hiúsulnak meg. Arra, hogy milyen szövevényesek lelkiismeretünknek útjai. Arra, hogy „milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között”. Úgy látom, ez a generációm nagy tragédiája: ez a bizonytalan bénultság, ami miatt képtelenek vagyunk az álmainkat megvalósítani. A fejünkben marad mind, élve eltemetve.
Zsolt vasárnapkálváriáját hat figura kíséri végig: a hangok Zsolt fejében. Zsolt őtőlük kér tanácsot, ővelük beszélget, de ha nem kérdez, ők akkor is beszélnek hozzá, egyengetik az útját. Kik ők? Őrangyalok? Kísértetek? Élő lelkiismeret? Jedik tanácsa? Jót akarnak egyáltalán? Zsoltnak nem könnyű elnavigálni a hangok között, pontosan érteni őket és jókor, jónak fogadni szót, szétszálazni a különböző véleményeket és nem elveszni a szabadon cikázó asszociációk kakofóniájában.
A történés nem kint, hanem bent van, a kinti eseményekről a belső rezdüléseken, csuszamlásokon, vitákon, habpartikon keresztül szerzünk tudomást. Zsolt fejében akár egyetlen perc is órákká tágulhat a nagy tanácskozásban, egy figyelmetlen pillanat alatt pedig akár órák is eltelhetnek, úgyhogy résen kell lennie. Láthatjuk, hogy egyetlen döntés meghozatala alatt mennyi ingerrel küzd meg az ember, hány meg hány akadály gördül közénk és az életünk kézenfekvő megoldása közé, mennyi nagyszerű gondolat, szimpatikus vakvágány, delejező hatás térít el minket az útról, amelyen már egyszer járni tudtuk magunkat.
A darab tulajdonképpen egy hétszólamú oratórium, a hetedik kerület összes disszonanciájával és szertelenségével. Asszociatív szóvirágok, nagy ívű életigazságok, irodalmi idézetek, pesszimista filozófia és altesti humor, nagyanyáink mondásai, félrehallott dalszövegek, szabadkőműves szleng – minden itt van, ami egy művelt huszonegyedik századi fejben összerázódhatott, és amit egy ember vasárnapi tudata ki tud köpni magából.
Az előadást elsősorban a szöveg, a szöveg zenéje, belső ritmusa, változékony dinamikája, pulzálása működteti. Nincsenek nagy térbeli és technikai igényei, akár egy kocsmaasztal mellett is eljátszható.

Helyszín: Trafó Klub

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.

Támogatók:
Budapest Főváros Önkormányzata, Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., Staféta, Füge Produkció, Trafó – Kortárs Művészetek Háza

következő előadások

Egy szerencsétlen baleset apropóján összegyűlik Dögönd színe-java, épp-polgármester és már-nem-polgármester, csókos és nemcsókos, rokon, barát és üzletfél, és mesélni kezdenek…
A korrupció behálózza mindennapjainkat. Nincsen olyan város, kisváros, település, ahova ne szivárogna be, és mindenkinek van egy kapcsolódó története. A személyes történeteken keresztül egy különleges formájú előadásban tárul elénk fokozatosan egy kisváros nem egy problémás ügye.
Dögönd, ez az állati tetemek bűzét árasztó, kicsit fejlődő magyarországi kisváros (amelyet a TÁP színház csapata a Transparency International és a 444.hu közös „Lobbizz velünk!” pályázatára beküldött írások alapján alkotott meg), akár az egész mai Magyarország jelképe lehetne.

következő előadások

jegyvásárlás a Jurányi oldalán >>