BajuSS

“Íme a rettenet maga, a puszta rettenet. Bajusz által születvén és Bajusz által is végeztetett be.”
(Jegesmedve Kar)
„Jegesmedvék érkeznek.
Karvezető: (recitálva) Íme a rettenet maga, a puszta rettenet, bajusz által születvén és bajusz által is végeztetett be, halljad hát, Polár népe, halljad hát, Gulág népe, hogyan esett, mi megesett.
Kar: (kórus) Ó, busafejű Hitler Adolf, s te, fecskeszájú Sztálin, mondd meg uraidnak, miképp esett a mór hispánia alkonya. Csütörtök volt, s csak a halak a megmondhatói, miféle péntekre virradt Kunyhóváros polipfaló népe, a rókák.”

A BajuSS egy kortárs dadaista opera, amely a dadaista kiáltvány születésének 100. évfordulóján íródott. A  darab középpontjában egy groteszk gondolatkísérlet áll, miszerint mi van akkor, ha a történelmet formáló grandiózus politikai döntéseket, eseményeket valójában a hatalmi helyzetben lévők teljesen esetleges patológiás vágyai irányítják? Mi van akkor, ha azok a politikai, társadalmi struktúrák, amelyekben a legjobban bízunk, teljesen széthullanak vagy soha nem is léteztek? Mi van akkor, ha ez a teljes struktúranélküliség   annyira hihetetlen, hogy csak mi akarunk belelátni valamiféle jelentést? Hogyan válhat a politikai diskurzus és mindenki figyelmének középpontjává a bajusz?? Egy bajusz, mint Végső Döntéshozó.

A darab egy szerelmi háromszöget mutat be, melynek főszereplői a fiatal Hitler és Sztálin, valamint cseperedő közös bajszuk. A történet egy olyan hatalmi térben játszódik, ahol a hatalmat egy teljesen irracionális aktus, a Bajusz birtoklása révén lehet megszerezni. Két arccal azonban nem lehet egy bajuszt megülni.

Hatalom, szerelem, erotika, közös gyermek: ez mind a Bajusz.

A barokk spanyol drámai struktúrát antik görög formákkal (Karvezető és Kar használata) vegyítő színdarab  kilenc villanásszerű felvonásban meséli el egy túlfűtött férfiszerelem és féltékenység tragédiáját, amelyből a könnyedséget hideg számítással elegyítő Csárli Cseplin kerül ki végül nevető harmadikként. Cseplin kijátssza egymás ellen Sztálint és Hitlert, hogy aztán megkaparintsa közös szerelmüket, a Bajuszt.

A darab zenei világa a két világháború közti német és orosz avantgarde stílusok (Webern, Moszolov) és a kortárs elektronikus zene (Laibach) eklektikus keveréke. A mű ennek ellenére koherens, tematikusan összefüggő szövetet alkot. A műben különféle szöveges megszólalások (recitatívók, áriák, kórusok, Sprechgesangok), stilárisan csapongó zenekari közjátékok, és az írott darab felvonásai közé ékelődő elektronikus zenei szakaszok váltják egymást.

A mű arra emlékeztet mindannyiónkat, hogy a legnagyobb történelmi eseményekhez vezető út is fájdalmas szakítások hevében letépett bajszokkal és plakátokkal van kikövezve (vagy legyalulva, mintegy).