Kazimir és Karoline

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című műve alapján

„Égi fény a szerelem, és kunyhódból aranypalotát varázsol -, és örökkön él, amíg csak munkanélküli nem leszel. Egyáltalán, miféle eszmények is ezek, két emberi lélek egymásba olvadásáról? Szarok az emberi kapcsolatokra – van még kereken négy márka tőkém, jól beszlopálok ma, és aztán felakasztom magam. Holnap pedig azt mondják a népek, élt egyszer egy szegény Kasimir… „

Vidám, fékevesztett mulatás, hullámvasút, sör, fagylalt, zene: Kasimir és Karoline látszólag mulatni indul, de egy bánatos és magányos bolyongásban találja magát. Kasimir ugyanis elvesztette sofőri munkáját, ezért szégyenében szakít Karolinéval, aki viszont gazdag, és befolyásos emberekkel, Rauchhal és Speerrel ismerkedik meg, és úgy tűnik, sorsa felfelé fog ívelni. Előbukkan Szemes Franz és Erna, akik már régóta külön utakon járnak, és Kasimirt is magukkal sodorják. A karakterekben egy közös: mindenki látszatmegoldásokkal igyekszik ideig – óráig elfedni azt az egzisztenciális szorongást, ami ennek a kornak a sajátja. A munkanélküliség, a követhetetlen technológiai fejlődés és a tökéletességhajhászás olyan célokat tűz ki szereplőink elé, amit lehetetlen elérni. Talán a szerelem az egyetlen kiút mindebből; de mi van akkor, ha a szerelmesek sem értik meg egymást?